A 2018-as világbajnokság csoportkörének első fordulójában a Portugália–Spanyolország mérkőzés várhatóan a torna egyik fő összecsapása volt. Ronaldo a csapat vezéreként, kapitányaként és fő reménységeként lépett pályára. A mérkőzés világszerte felkeltette a szurkolók figyelmét, és magasak voltak az elvárások, tekintettel arra, hogy mindkét csapat Európa legerősebbje, és gazdag futballtörténettel rendelkezik. Az első percektől nagy intenzitással fejlődött a játék. Mindkét csapat aktívan támadott, próbálta uralni a labdát és veszélyes pillanatokat teremteni az ellenfél kapuja közelében. A labdabirtoklási stílusukról ismert spanyolok az ellenfél térfelén próbáltak kombinálni, míg a portugálok ellentámadási stratégiára támaszkodtak, kihasználva támadóik, köztük Ronaldo tempóját.
A találkozó 4. percében Ronaldo a tizenhatos szélén labdát fogadva mutatta be tudását, lövését azonban blokkolták a védők. A spanyolok egy jó kombinációval válaszoltak, ami Isco erőteljes lövésével ért véget, de a portugál kapus, Rui Patricio volt a célpont. Ezek a pillanatok megadták a mérkőzés alaphangját, és a nézők tudták, hogy látványos mérkőzés előtt állnak. Az idő előrehaladtával nőtt a feszültség, és végül a 18. percben Ronaldo nyitotta meg a gólt. Egy csapattárs beadása után jobb lábbal lőtt látványos lövést, a labda a védők mellett a kapuba került. Portugália megszerezte a vezetést, és kitörtek a lelátók az örömtől. A spanyoloknak azonban esze ágában sem volt feladni.
Agresszívan kezdtek támadni, és gyorsan sikerült helyreállítani az egyensúlyt. A 24. percben a szélső bedobás után gólt szerző Diego Costa a tizenhatoson belül fizikai adottságait és ügyességét kihasználva egyenlített. A mérkőzés továbbra is kiélezett küzdelembe fajult. Mindkét csapat alakított ki helyzeteket, és Ronaldo ismét a reflektorfénybe került az első félidő közepén. A szabálytalanságért megítélt büntetőt gólra váltotta. Ez volt Ronaldo második gólja a meccsen, és ezzel ismét vezetést szerzett Portugália. A spanyolok azonban nem hagyták magukat, és néhány perccel később Costa találatával válaszoltak, aki ismét egyenlített.
A második félidőben még lendületesebb lett a játék. Továbbra is mindkét csapat kereste a góllehetőségeket, és a nézők is szemtanúi voltak feszült pillanatoknak. Spanyolország irányította a labdát, a portugál védelem gyenge pontjait próbálta megtalálni, míg Portugália a gyors kontrákra támaszkodott, és a lehetőségeket kihasználva harmadszorra is megszerezte a vezetést csapatának. A 88. percben, amikor úgy tűnt, döntetlenre végződik a meccs, Ronaldo ismét az események középpontjába került. A haldokló percekben egy szabadrúgást gólra váltott, és megszerezte harmadik gólját a meccsen, és 3-3-as döntetlent hozott Portugáliának. Ez a pillanat lett a mérkőzés fénypontja és a torna egyik legemlékezetesebb epizódja.
A második félidő az ellentétes oldalon zajlott. Spanyolország ismét megszerezte a vezetést (3-2), és úgy tűnt, a meccs kikerül Portugália irányítása alól. A spanyolok magabiztosan és szurkolóik támogatásától felbátorodva kezdték uralni a játékteret. Aktívan kamatoztatták erősségeiket, például a gyors kombinációs játékot és a magas technikai színvonalat. A már két gólt szerző Costa ismét reflektorfénybe került, ami gondokat okozott a portugál védelemnek. A 71. percben egy gyors ellentámadást követően a spanyolok megszerezték a harmadik gólt. Ez egy gyönyörű kombináció eredménye volt, amely Diego Costa precíz ütésében csúcsosodott ki, aki úgy tűnt, hogy a hatalma csúcsán játszott. Ezen a ponton a meccs igazi próbatétel lett a portugálok számára, akiknek összeszedniük kellett magukat, és erőt kellett találniuk a reagáláshoz.
A helyzet feszült volt, és a portugál edző, Fernando Santos a pillanat fontosságának tudatában változtatásokat eszközölt a csapat felállásán, hogy megerősítse a támadósort. A portugálok agresszívebben kezdtek fellépni, aktívan próbálták visszaszerezni a játék irányítását. Ez igazi csatát eredményezett a pályán kirobbant kezdeményezésért. Mindegyik csapat kereste a lehetőségeket az ellentámadásokra, és mindkét védősorra jelentős nyomás nehezedett. A 85. percben Portugália végre igazi veszélyt teremtett az ellenfél kapujában.
Egy szöglet után a labda a tizenhatosba került és zűrzavar támadt. A spanyol védők megpróbálták ellökni a labdát, de a portugálok óvakodtak, és tovább tartották a nyomást. Ez több veszélyes lövésre is lehetőséget teremtett, de a spanyol kapus, David De Gea remek reakciókkal blokkolta az ellenfél próbálkozásait. Ám a 88. percben Portugália veszélyesen közelről a spanyol tizenhatoshoz kapott szabadrúgást, miután Ronaldót szabálytalankodták. Kritikus pillanat volt, és az egész csapat tudta, hogy ezen nem csak a meccs eredménye, hanem az egész ország hangulata is múlik. Ronaldo maga állt a labda elé, aki már két gólt szerzett ezen a meccsen, és úgy tűnt, eltökélt szándéka volt, hogy magasra zárja a meccset.
Az egész aréna megdermedt a várakozástól. Ronaldo hátrált néhány lépést, és a gólra koncentrált. Tudta, hogy ez lehet a dicsőség pillanata, egy olyan pillanat, amely bemegy a történelembe. A lelátón a szurkolók sóhajai keveredtek a feszült hangulattal, ahogy közeledett a labdához. Azonnal jött a lövés, és a labda a védők fala mellett a kapu felé repült. A másodpercek egy örökkévalóságig tartottak, amikor a labda a hálóba csapódott. 3:3! Portugália az utolsó pillanatban egyenlített. Ronaldo az égnek emelte karjait, hogy megünnepelje harmadik gólját, a lelátó pedig kitört az örömtől. Ez a pillanat a mérkőzés fénypontja és hihetetlen karakterének szimbóluma lett. A portugálok mintha feltámadtak volna, és a lelkük minden nehézség ellenére sértetlen maradt.
A meccs 3-3-ra végződött, de Cristiano estéje volt. Ő lett a világbajnokságok történetének legidősebb játékosa, aki mesterhármast szerzett, 33 évesen és 130 naposan. Ez a tény nemcsak kivételes fizikai tulajdonságait emeli ki, hanem azt is, hogy képes alkalmazkodni a változó játékkörülményekhez. Góljai változatosak voltak – büntetők, elhárított lövések, szabadrúgások –, de egy közös volt bennük: a vezetés és a hajthatatlanság. Ronaldo hihetetlen odaadásról tett tanúbizonyságot az egész meccsen. Nemcsak gólt szerzett, hanem aktívan részt vett a támadások felépítésében is, teret teremtve csapattársainak. A labda nélküli mozgása és a térkeresés képessége a csapat igazi katalizátorává tette. Minden lépése átgondolt volt a pályán, és ez önbizalmat adott az egész csapatnak.
Ezenkívül a többi játékossal való interakció fontos szempont lett a játékában. Ronaldo tökéletesen tudta, mikor kell kezdeményeznie, és mikor jobb a csapattársnak passzolni a labdát. Lehetőségeket teremtett, lehetővé téve a többi játékosnak, hogy megnyíljanak és megmutassák erősségeiket. Még a nyomás alatt is, amikor nehéz helyzetben volt a csapat, ő volt az, aki összeszedte magát, és azzá vált, akire a többiek számíthattak. De nem csak egyéni fellépései örvendeztették meg a rajongókat. Ronaldo jelentőségét a portugál válogatottban nem lehet túlbecsülni. A csapat szimbólumává vált, mesterhármasa pedig nemcsak a játékosokat, hanem az egész országot inspirálta. A lelátón álló portugál szurkolók nem tudták visszafojtani indulataikat, minden egyes gólját tapsvihar és támogató kiáltások kísérték. Ez nem csak egy futballesemény volt, hanem az egység és a lélek erejének igazi demonstrációja.
